Amikor Ágnessel elkezdtem együtt dolgozni – a karrier tanácsadás során -, már az első alkalommal lenyűgözött a hozzáértése. Sokkal többet nyújtott, mint amit elvártam. Az élettapasztalatai teszik különlegessé, azon felül, hogy mindenre van „pszichológiai” rálátása is. Kevés olyan emberrel találkoztam eddig, aki a munkáját ekkora szenvedéllyel végzi.  Sok olyan dolgot felismert bennem, amit én eddig nem voltam képes észrevenni.  A vele való közös munka során ráébredtem, hogy mennyi rejtett képesség van bennem. Megtanultam, miért nem tudtam eddig megoldani egy-egy konfliktust. Sőt, azt is tőle tanultam, hogyan tudok a gyengeségeimre erősségekként nézni.  Nemcsak a jelenlegi életszakaszomra nézve nyújtott segítséget a közreműködése, hanem a jövőben is alkalmazni fogom a nála tanultakat.

Miután hallottam a Gyászfeldolgozás Módszerről és annak hatékonyságáról, elhatároztam, hogy elvégzem a képzést és specialistaként tevékenykedem. Viszont azért, hogy megfelelő minőséget adjak a gyászolóknak el akartam lesni olyan „finomságokat” amelyekről esetleg nem esik szó a képzésen. Az interneten keresztül találtam rá Ágira és így utólag kijelenthetem, hogy jobb specialistát nem is találhattam volna. Rátermettségén és szakmai felkészültségén túl megadta azt a törődést és odafigyelést, amire minden gyászolónak szüksége van. A Módszer egyedisége számomra abban is rejlik, hogy nem kizárólag haláleseti gyász feldolgozásában segít. Ilyen lehet például a párkapcsolati veszteség, munkanélküliség vagy akár a költözés is, ami nálunk, Férjem hivatása végett életformánkká vált. Jó szívvel ajánlom Ágit és a Módszert mindazoknak, akik nem szeretnének elhúzódó terápián részt venni, hanem egy egzakt, strukturált eszközzel szeretnék feldolgozni veszteségüket, támogató segítővel.

A sors különös kegye folytán botlottam a "Gyógyulás a gyászból" című programba, és találtam rá Ágira, aki az első – online - bejelentkezésem óta mélységes empátiával, hatalmas szaktudással állt mellettem és áll a mai napig. Végtelen türelemmel, a saját tempómhoz igazodva kísért végig a Gyászfeldolgozás Módszer elsajátítása során. Nem sürgetett, saját idejét sem kímélve várta ki, amíg a beszélgetéseink során, saját lelkemben is kutatva megértettem azokat a törvényszerűségeket, amelyek a veszteség, a gyász során megélt érzelmi reakciókat, cselekvéseket működtetik. Maga a Módszer remekül van felépítve, valóban alkalmazható a veszteség feldolgozására, de azt is éreztem, hogy Ági személye nélkül nehezebben elérhető, kétségesebb lett volna a végeredmény. A tudását a saját személyiségén, készségein, képességein, érzelmein keresztül engedte át hozzám. Ezáltal lett hiteles, igaz, így elfogadható amit közvetített. Örökre hálás leszek neki, amiért eddigi életem legnehezebb óráiban, szakaszában mutatta nekem az utat, szeretettel, végtelen empátiával, érzékkel, megalapozott tudással kísért benne. A gyásszal, veszteséggel járó fájdalom az emberi élet része. Sajnos, nem elkerülhető, de feldolgozása megtanulható, elsajátítható. Ezt személyes megtapasztalásomon keresztül éltem meg. Mindent köszönök Neked Ági, részed volt benne, hogy életben maradtam!

Messzire jutottam a tavalyi nyár óta! Az életem nem olyan amilyenről álmodtam, de a mosolyom már őszinte. Köszönöm! Hálás szívvel és nagy szeretettel gondolok Rád! Köszönöm, hogy túlélhettem ezt a krízist, a párkapcsolatom megszűntét, a házasságom felbontását! Az a segítség, amit kaptam tőled segített túlélni, azt, amiről sokáig hittem, hogy lehetetlen. Így amikor megélek valami olyat, amiért hálás lehetek, mindig újra mélységes hálát érzek azok felé az emberek felé is, akik nélkül ez nem sikerült volna. Hálás vagyok magamnak is, mert már tudom ez is fontos és szeretném, ha tudnád, hogy Neked is nagyon hálás vagyok. Most is, mindig. Végtelenül! Köszönöm az EMK-t! Is. Megtaláltam magamban azt a kulcsot, ami kinyitotta a szívemet. Nem mondom, hogy minden rendben az életemben, de azt igen, hogy a boldogság megélésében erre nincs is már szükségem. Szeretem a belső utazást, végtelenül izgalmas. Örülök, hogy ez nem maradt ki az életemből. Annyira sokat fejlődtem és olyan sok dolgom van még magammal. Egészen egyedülálló az, amit ebben te tettél értem! Nagyon köszönöm! Szeretném, ha tudnád én úgy élem meg, hogy visszaadtad a hitemet, hogy az élethez mégis jogom van, hogy a boldogság bennem van, a fájdalmam pedig szerethető és át lehet ölelni.

Köszönöm a támogatásod! Az, hogy jóban tudtunk maradni a volt párommal, nagymértékben köszönhető neked. Megvolt a válóper, simán ment minden. Jóban vagyunk továbbra is, kihozzuk a helyzetből amit lehet.

Bár a férfiakat és a nőket eltérően nevelik, nincs sok különbség a férfiak és nők korlátozott lehetőségei között fájdalmas és negatív érzelmeik feldolgozására. Az érzelmeknek nincs nemük, nincs fiúszomorúság vagy lányszomorúság, fiúfájdalom vagy lányfájdalom. Egy 8 alkalmas támogató csoport - amely kivételesen csak férfiakból állt, és hasonló, a párkapcsolatuk elvesztésének feldolgozásában voltak… – tagjai az utolsó alkalommal még a következőket osztották meg egymással: -          tőlem sosem kérdezték meg eddig, „hogy vagyok?”, csak azt, „hogy mi a bajom?”, -          figyeltünk és tanultunk itt egymástól …, a „tanító” és a „tanuló” is, -          azt hittem, ezen én már régen túl vagyok és nem foglalkoztat, de rájöttem, hogy a jelen válaszaim a múltból erednek, -          igen, alkohol és függőség …, jelen vannak, -          alig tapintható, de inspiráló késztetés volt a házi feladatok elvégzése kapcsán, -          elmondhattam.., elmondhattam számonkérés, veszekedés, versengés nélkül a mondandóm, -          tudatosodott bennem, hogy mennyire hiányzik az érintés, az ölelés, a gyengédség …, ekkor sírva fakadtam, -          a beteljesítő levél írása előtt egy dalt komponáltam, ezt küldtem el nektek a fb. csoport bejegyzésben, -          igen, belátom, hiba volt az anyaságra késztetés.., egyszerűen nem volt felkészülve rá, -          lehet, ugyanazt a „hibát” követném el az újabb kapcsolatomban? …nem mondom el, milyen érzésem van, és ezért nem magam hibáztatom, -          hiányzik az a tiszta érzés, amelyet akkor éltem át, amikor először feküdtem mellé, -          vártam a csoportos találkozók alkalmait, most úgy érzem ez hiányozni fog.